Még ilyen egy kétarcú dolgot nem láttam  mint ez! És nem is fogok... Egyeseket a fellegekbe repít, míg másokat beledöngöl az aszfaltba, vagy vmi egyéb hasonloan kemény dologba közel a talajhoz. Nem értem, annyi nagyon okos művészember és poliészter foglalkozott már ezzel a kérdéssel, de senki nem tudott érthetőt mondani, megjegyzem szerintem még Vörösmarty járt a legközelebb hozzá a Csongor és Tündében, miszerint az ember életében a  tökéletes boldogság sosem érhető el, azonban a szerelem segítségével közelíthetjük meg azt. Igaz, sőt, megéri érte vállalni a kockázatot h a padlón kötünk ki... Mert fel lehet ujra állni! és fel is kell! néha fáj, hogy nem úgy jönnek össze a dolgok ahogy szeretnénk, de még ha nehéz is tovább kell lépni! Vagy minden egyes idegszállal rákoncentrálva küzdeni küzdeni küzdeni. Kár hogy ilyen nehéz ezt megvalositani... Annyira örülnék ha kedves ismeröseim mind mind boldogok lehetnének, mert bár mindenkinek probálok segiteni a "szeretetszolgálat hangommal", de én nem vagyok az aki mindent tud, és pláne nem tudok mások helyett cselekedni... de nem is akarok, viszont beszélgetni bármikor! És remélem akivel beszélgettem már azoknak tudtam segiteni, tudtam okosat mondani, és nem csak üre sablonos szöveget hallottak, és remélem segitett az is ha meghallgattam öket...

-Szerelem elsö látásra!- mondta a kiválóan képzett karosszéria-lakatos és nekilátott a megtört auto javításának!(oké tudom h szar, de csak azért h mosolyra huzzak egy két szájat! Pety muszáj vmi pékebbel überelned kommentként!)